Lakati Sára

Kedves Ildikó,
Január végén Édesanyukámmal az unokahugaimmal és az egyik legjobb barátnőmmel mentünk be Hozzátok ruhát nézni. Emlékszem a beszélgetésre,ami köztünk zajlott.
-Van elképzelésed?
– Hát igazából nincs…
-Mikor lesz a nagy nap?
– Május 4-én.
– 2020?
-Nem 2019.
Kikerekedett szemekkel álltál, nagyon meglepődtél emiatt én kicsit pánikba estem de Te megnyugtattál, hogy találunk valamit. A 3. ruhát segítettek felvenni,amikor megdobbant a szívem és tudtam, hogy ez lesz az igazi! Kiléptem a függöny mögül Te még fátylat kerestél a fejemre. Anyukám és a Barátnőm szemébe is könny szökött. Te megfordultál és szintén elérzékenyültél, ekkor már én is sírtam. Sosem gondoltam volna, hogy egy ruha valaha is ennyi érzelmet válthat ki belőlem, de ez nem csak egy ruha volt.. ez volt A RUHA! Köszönöm szépen a rengeteg alakítást és az utolsó utáni pillanatban beszerzett blézert, de inkább beszéljenek a képek!
Szólj hozzá Te is!
Megosztás